Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kibucot a romáknak

2009.03.15

Kibucot a romáknak

Magyarországon csak találgatják, hogy mennyi a szegények, mélyszegénységben élők aránya a társadalmon belül. Nagyjából az össznépesség 10-30%-át teszik ki a létminimum alatt élők, és számuk napról napra nő. Csak úgy ömlenek a szociális segélyek, aktivisták emelik fel a szavukat a szegénység ellen, de érdemben szinte semmi nem történik a rendszerváltás óta. „Meg kellene próbálni egy kibucot alakítani a nyomorgó emberekből, egy olyan csoportot, ahol a központi gondolat a tanulás, a közös munka, az alapellátás egy pénz nélküli, közös gazdasági vállalkozásban” – mondja Amichay városgazdász, aki az Izraelben már bevált legendás kibucokat ültetné át a magyar tájra, elsőként az Ormánságban lehetne ezt a fajta közösségi formát megvalósítani. De egyelőre nem tolonganak a jelöltek.

A cigányok hagyományos közösségeit szétrombolták, viszont az integrációjuk nem következett be. A kibuc viszont egy új közösséget jelenthetne számukra. „A kibucok történelmi tapasztalataiból jó szervezőképességgel, öt-tíz év alatt gyökeres változást lehetne előidézni a magyar kistelepüléseken, ahol rengeteg cigány él mélyszegénységben” – fejti ki optimistán Amichay. A legfejlettebb mezőgazdasági technológiákat meg lehet tanulni, a legjobb, környezettudatos, energiatakarékos épületeket meg lehet építeni – a munka és a tanulás megválthatja az egész népességet!

Hogyan fejlődik a kibuc?

A kibucra akkor van szükség, amikor szinte minden potenciális tag nincstelen. „Ezért a kibuc egy település kezdeti stádiumában praktikus működési forma, és ahogy egyre jelentősebb mértékben termeli a javakat, úgy kell megoldani tudatosan az egyes tagok, családok egyre nagyobb önállóságát.” A közösség minden tagja – így a gyerekek is – koruk és képességeik alapján nap mint nap különböző munkákat végeznének. A kibucban, különösen kezdetben, senkinek nincs pénze. Viszont minden alapellátást megkap mindenki. Először egy kis településmagot kell kialakítani, ahol a közösség – korszerű és környezetkímélő építési technológiákkal épülő – közintézményei kapnak helyet, majd később fokozatosan épül a többi szolgáltatási egység és a lakóházak.

Az első intézmény a képzési központ lenne, ahol a bölcsődétől a felnőttképzésig a közösség tagjai számára szükséges oktatás-nevelési funkció kap helyet. Hiszen a fejlődés kulcsa a tanulás. Reggel a gyerekek, este a felnőttek oktatása zajlik. A képzőközpont (vagy közösségi ház) mellett épül a közös étterem, mellette a konyha, amely már a zöldséges kertekhez kapcsolódik. „Egy mezőgazdasági jellegű településen az épületeket a természetbe ágyazzuk: innen szerezzük a közösség táplálékát, később egyik megélhetési formáját is. A konyhában a közösség tagjai felváltva, csoportosan főznek, és önkiszolgáló rendszerben esznek mindannyian az étteremben. Ugyanígy, közösségi munkában dolgoznak a veteményeskertben, és ültetik az első gyümölcsfákat a képzési központ körül.” Ezt követően a különféle szolgáltatások házait építik meg, mint a mosodát, a varrodát, a cipészműhelyt, ruha- és cipőelosztót stb., amelyeket szintén a közösség működtet. A harmadik körben felépítik a lakóházakat a legkorszerűbb technológiát ötvözve az ökológiai szemlélettel, addig régi házaikban élnek az emberek. „Az építés az első értéktermelő tevékenysége a közösségnek”.



forrás:www.ingatlan.com

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.